Életrajz

Dr. Jahn Ferenc

1902. február 7., Magyarország, Budapest – 1945. május 5., Németország, Dautmergen (Natzweiler-Struthof)

Szöveg: Jahn Anna.

Családja

Szülei Morvaországból származtak; Jahn Ede és földije, Gebauer Anna fiatalon került Budapestre. A margitszigeti pincérből felvergődött férfi 1885-ben hozta létre a kedvelt Terézvárosi Pilseni Sörcsarnokot. Jahn Ferenc már nem ismerhette édesapját, aki 1904-ben, 54 évesen meghalt; édesanyja – Ferinél jóval idősebb nővérei segítségével – nevelte fel ötödik gyermekét.

Mélyen katolikus családja mérnöknek szánta, de jellemének alapvonása, az emberekkel való törődés az orvosi pálya felé vonzotta. Szociális érzékenységét tovább érlelték az első világháború közepette észlelt szenvedések s az idősebb bátyja, Jahn Ede vegyészmérnök és barátai segítségével megválogatott olvasmányok. Ede tevékenyen részt vett a világon az első szocialista mérnökszövetség, az AMOSZ (Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége) Hevesi Gyula vezette munkájában, majd a megalakuló kommunista pártnak is tagja lett. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után Ede és Józsi öccse emigrálni kényszerült.

A középiskolás Ferinek a polgári társadalom elleni spontán lázongásait – viták iskolatársaival, maradi tanárokkal (főleg a tisztelendővel) – az 1918–1919-es idők hangulata, a sűrűn látogatott gyűlések, előadások terelték a tudatos forradalmiság irányába. Az őszirózsás forradalom idején, csatangolásai közben szerzett tüdőgyulladása, majd tüdőbaja bénította csak aktív részvételét a diákmozgalmakban.

Mihelyt javult az állapota, sietett az egyetemen folytatni felkészülését. De a húszas évek első felében az egyetem a fehérterroristák botrányaitól visszhangzott. Pikler László, gazdag polgári család sarja így emlékszik vissza:

dr. Pikler László

„A cselédkönyves medikusok a szülészeti ügyeleten már szunyókálni kezdtek, amikor az egyik »ébredő magyar« odaterpeszkedett egy medikus ágyához, aki zsidó származása ellenére a numerus clausus szűk résén bejutott az alma mater áhított falai közé.

– Meg tudná nekem mondani – dől belőle a borgőz –, hogy a zsidók miért olyan piszkosak és kegyetlenek? – A süket csendet egy magas, karcsú, sápadt fiatalember talpra szökkenése törte meg. A nála sokkalta erősebb, verekedésben edződött brigantinak szegezte nem hangos, de egyértelműen határozott kérdését:

– Hogy mondta, kérem? – A testi erőfölény, a gátlástalan brutalitás s az egész egyetemi atmoszféra messzemenően a provokálónak kedvezett. Már támadólag toppant szorosan a kérdőre vonó elé, amikor a gyér lámpafénynél annak arcába nézett. S míg bámulta, karja lehanyatlott, és sziszegve kifordult a szobából.”

Majd Pikler egy leveléből menyasszonyához:

Egy igen-igen kedves barátra tettem szert egy Jahn Ferenc nevű kolléga képében, aki keresztény fiú, de a legmelegebb szívélyességgel kereste az ismerkedést. Nagyon intelligens, szerény és jó, és válogatott progresszív társasága van. Melegsége annyira megkapott… Egyszerű, józan, céltudatos, nem is láttam még hasonló kvalitást. Társaságába, hozzá hasonló gondolkodású emberek közé fog vezetni, akik ernyedetlenül dolgoznak mindazon, amin én csak álmodozom, s amit meghaltnak hittem… (Krónika emberközelből, 27. old.)

dr. Gyepes László

1926-ban mint externista a János Kórház első belosztályán Jahn Ferenc sokszor beszélt bizalmasan szocialista tevékenységéről. A politikai eseményeket kommunista szemlélettel világította meg. Legerősebben hatott azonban ránk tudományos gondolkodásmódja, amely megismertetett a dialektikus materializmussal. Az orvosi kutatómunkában a kollektív tevékenységet tartotta legfontosabbnak. Emlékezetesek azok a viták, amelyekben küzdött az „individualista” orvosi működés, a praxishajsza ellen. Halk, szerény ember volt. Aki ismerte, nem tudja elfelejteni! Úgy él emlékezetemben, mint az igazi áldozatkész szocialista ember példája. (Krónika emberközelből, 27. old.)

dr. Sziklai Andor sebészfőorvos, Péterffy utcai kórház

1927-ben lehetett. Mi, cselédkönyvesek, csoportban jöttünk az egyetemről. Az egyik medikus megkérdezte Ferit, kire szavaz. A szocdem pártra, felelte ő. – De miért? – firtatta megrökönyödve a kolléga, amikor van Bethlen-párt is? Azért, válaszolt Feri, mert nincs kommunista párt. (Krónika emberközelből, 27–28. old.)

dr. Julesz Miklós szegedi egyetemi orvosprofesszor

Kirándulás a pokolba című könyvében önkritikusan kárhoztatja azt a korábbi felfogását, hogy „a szakember éljen hivatásának, ne politizáljon”. Később még hozzáfűzte: „Ostobaságom annál szégyenletesebb, mert a nagyszerű Jahn Ferencnek lehettem évfolyamtársa az egyetemen. (Krónika emberközelből, 28. o.)

Még be sem hegedtek az első világháború ütötte sebek, a győztes imperialisták máris új háborút készítettek elő. Nádas István vezetésével néhány fiatal értelmiségi – köztük Jahn Ferenc, Róna Ferenc, Danziger Anna is – kereste az utat a társadalmi rendszer elleni fellépéshez.

A Romain Rolland francia író kezdeményezte nemzetközi békemozgalom nyomán szervezkedő Magyar Békeegyesületben ismerkedett meg Jahn Ferenc Danziger Annával, és kötöttek házasságot.

A Békeegyesület megfogalmazott programja szerint „A Békeegyesület harcos szocialista szellemben működik, … agitátorai felkeresik a tömegeket gazdasági, politikai, kulturális és egyéb szervezeteikben és mindenütt, ahol tömegesen hozzáférhetők. Minden osztályhoz (ipari és mezőgazdasági munkásság, entellektüel, kispolgár és paraszt) a maga nyelvén kell szólni.”

Érdeklődés kísérte Vámbéry Rusztem, Gergely Sándor, Tamás Aladár, Arató Emil, Gró Lajos és mások fontos témákról tartott előadásait: „Az európai helyzet”; „A gyarmati kérdés”; „Nacionalizmus és szocializmus”; „Az irodalom válsága”; „A szocialista nevelés” stb. Fórum néven irodalmi és művészeti csoportot is működtettek. Tevékenységükről az Inprekorr (Internationale Presse-Korrespondenz – a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa határozata értelmében 1921–1933 között megjelent folyóirat) is elismerőleg írt.

Jahn Ferencnek 1928-ban végre kezében volt a diplomája. Nem a megalapozott polgári egzisztenciának, hanem – tudatosan és feleségétől inspirálva – a munkások gyógyításának, a szociológiai kutatásnak, az elnyomottak felszabadításának kívánta szentelni életét. Legalkalmasabb terepnek erre a „vörös övezet” kínálkozott. Annak is a legszegényebb kültelkén, Kispest proletárnegyedében vertek tanyát. Élete itt forrhatott legmélyebben össze a kétkezi emberek életével.

Mint politikailag „nemkívánatos elem”, hivatalos állást soha nem kapott. Eléggé szűkösen felszerelt magánrendelőjében maga végezte el a szükséges vizsgálatokat. Fizetés nélküli gyakornokként évekig dolgozott a Rókus-kórházban (itt főleg az öngyilkosokkal foglalkozott), orvoskörökben fiatal kora ellenére kiváló diagnosztának és nagyon jó orvosnak tartották.

Nagy örömére szolgált, hogy a klinika, kórház rendre igazolta az ő bajmegállapításait. Sokan tőle tudták meg, mi a betegségük, s milyen gyógyszert, kórházi ellátást követelhetnek a társadalombiztosítástól. Az orvosságokat megfizetni nem tudók segítésére átgondolt, széles hálózatot épített ki. Elvtársakat, szimpatizánsokat kioktatott, milyen panaszokkal forduljanak a betegpénztári orvosokhoz, s a kapott recepteket hozzák el neki. Fortélyos módokon, egy patikussal összeműködve, a gyógyszerek hozzá, s tőle a rászorulókhoz kerültek. Törvénybe ütköző akció volt ez bizony a javából! És folyt éveken át egy kisvárosban anélkül, hogy bárki árulója lett volna.

Jahn Ferenc Kispesten kapcsolódott be a Magyarországi Szociáldemokrata Párt baloldali ellenzékének tevékenységébe. Rendszeresen tartott előadásokat és szemináriumokat a szociáldemokrata párt, a szakszervezetek, nőegyesületek és a párt fedőszervezeteinek (TTE – Természetbarátok Turista Egyesülete; MTE – Munkás Testedző Egylet; AMSZ – Antialkoholista Munkásszövetség stb.) keretein belül, szervezett munkás kultúresteket a kispesti Munkásotthonban baloldali művészek (Major Tamás, Olthy Magda, Baló Elemér, József Attila, Szántó Judit, Jákó Pál, Gyarmathy Anikó, Halász Kálmán stb.) Kispestre hívásával.

Homoki Sándor

Én is hallgatója voltam – összegzi az általános véleményt Homoki Sándor – 1932 telén a Fások szakszervezeti helyiségében, a TTE szervezésében tartott féllegális szemináriumának. Eseményszámba ment az előadás-sorozat. Vagy százötvenen zsúfolódtak be a terembe, de sokan kívül rekedtek. Pisszenés nélkül, feszülten figyelt mindenki (kellett is, mert Jahn elvtárs kissé halkan beszélt). A társadalmi formák fejlődésén a marxi dialektika módszerével vezetett végig bennünket. Itt ismerkedtem meg a történelmi materializmussal, a tudományos szocializmussal. Az előadásokat mindig élénk vita követte. Három előadás után egy időre abba kellett hagyni, mert a rendőrség neszét vette a szemináriumon rész vevő sok „lefeketedett” elvtársnak, és várható volt nagyobb arányú lebukás. A munkásotthonban, a TTE helyiségében folyt azután a tanulás. (Krónika emberközelből, 51. old.)

Weil Emil, Jahn Ferenc, Schönstein Sándor és még jó néhány politikailag elkötelezett orvos 1929-ben olyan szervezet létrehozását kezdeményezte, amely eredményesen küzdhet az orvosrétegek bekapcsolódásáért a szocialista fejlődés áramlatába. A Szocialista Orvosszervezet szervezését elindító Körlevél (Kispest, 1929. július 12.) egységes orvos-szociális program kidolgozását kezdeményezte. A Szocialista Orvosok Szervezete 1930. január 23-án alakult meg. Titkárrá Jahn Ferencet választották.

A legszélesebb érdeklődés előadásaikat kísérte. Jahn Ferenc programadó előadása felölelte a szocialista egészségügy legfontosabb kérdéseit, de ugyanúgy foglalkozott az orvosmozgalom időszerű problémáival. Követelései között elöljárt a mezőgazdasági dolgozók betegbiztosításának bevezetése.

A szervezet munkája révén ifjúsági és egészségügyi tanácsadókat (Schönstein Sándor, Fürst Ella, Arató Emil, Madzsar József, Jahn Ferenc), előadásokat, vitaesteket tartottak. Ilyen volt az 1932. január 23-i a születésszabályozás kérdéséről, amelynek anyagát könyvben is publikálták, Jahn Ferenc utószavával.

A szervezet 1930 végén hozott Határozata az orvosi és társadalmi érdekek összehangolásáért szállt síkra. A jelentős dokumentum publikálására a hazai sajtóban nem akadt lehetőség, így – meglepő módon – egy németországi szocialista orvoslap kiáltotta rendszeresen világgá az orvosszervezet legfőbb ténykedését és problémáit. A Verein Sozialistischer Ärzte (VSÄ), Szocialista Orvosinternacionálé nevű szövetség egyik lapja, a berlini Der Sozialistische Arzt közölte 1931 januárjában, és a későbbiekben a magyar orvosmozgalom több hírét, munkaprogramját, elképzeléseit. Itt kapott helyet Jahn Ferenc cikke is 1931 augusztusában: „A szocialista orvosok harca Magyarországon.”

A VSÄ ninden alkalmat megragadott az erők tömörítésére. 1931-ben a magyar szervezet delegációja öt taggal vett részt a nemzetközi szervezet megalakulásának karlsbadi kongresszusán (Jahn Ferenc, Schönstein Sándor, Fábián Dániel, Fürst Ella, Bartos Sándor). A vezetőségbe Magyarországról Jahn Ferencet választották be. A meghirdetett programban időszerű egészségügyi kérdések és orvospolitikai problémák, a gazdasági világválság kihatása a népegészségügyre, a születésszabályozás kérdései szerepeltek. Mögöttük azonban döntő súllyal: összehangolni és erősíteni a harcot a nácizmus feltartóztatására.

A Szocialista Orvosszervezetet 1932 nyarán drasztikusan feloszlatták. Érdemei között nem utolsó, hogy a második világháború vérzivatarában megvalósulhatott az egységfront más értelmiségiek legjobbjaival is.

dr. Arató Emil

Mikor egy túrán megismertem a nálam sokkal fiatalabb, épp hogy végzett kollégát, meggyőződtem róla, hogy Jahn ellentmondani is tudott. Bármennyire tisztelte, szerette például Stromfeld Aurélt, de amikor kifejtettem előtte a húszas években magától Stromfeldtől hallott nézetet (amellyel én is egyetértettem), hogy nem szabad a polgársággal politizálnunk, mert ők húznak be bennünket, nem fordítva [hangsúlyozni kell, hogy Stromfeld, ha tett is ilyen kijelenést, nem volt szektás! – J. A.], Jahn ezzel szemben amellett volt, hogy a haladó polgárságot és másokat is szövetségesünkké kell tennünk. Ezzel sok-sok évvel megelőzte a később a köztudatba átment népfrontos összefogás helyeslését. (Krónika emberközelből, 57. old.)

dr. Székely Sándor

1929-ben lehetőség nyílt – állapította meg a hetvenes években dr. Székely Sándor, az Orvosi Dokumentációs Központ igazgatója – egy egészségpolitikai egységfront megszervezésére. Jahn Ferencnek volt a legnagyobb érdeme abban, hogy a mozgalom az SZDP-n belül szervezett formát öltött. A programot is ő dolgozta ki, ő fogalmazta meg. (Krónika emberközelből, 67. old.)

Tény, hogy Jahn Ferenc nemcsak ismerte a Szovjetunióban elért szocialista egészségpolitika eredményeit – állapítja meg dr. Székely Sándor –, hanem ezeket fel is tudta használni Magyarország rendkívül nehéz körülményei között. Olyan egészségpolitikai programot alkotott, amely akkor fontos agitációs eszközzé vált. Másfelől – ezt már mai szemmel nézve – elősegítette a felszabadulásunk után hamarosan megvalósuló szocialista egészségpolitikát. (Krónika emberközelből, 101. o.)

dr. Fábián Dániel

A Szocialista Orvosok Szervezete 1930. január 23-án alakult meg. A vezetőség legaktívabb tagjai között volt Fábián Dániel. „A Népszavában megjelent egészségügyi cikkeim után Bresztovszky Ede figyelmeztetett, hogy az Orvosszervezet titkára, Jahn Ferenc kéri a címemet, mert be akar vonni a mozgalomba. Kapcsolatunk létrejött, s én 1930 decemberében beléptem az SZDP-be.” (Krónika emberközelből, 71. old.) „A legnagyobb sikert Jahn Ferenc programadó előadása aratta. Felölelte a szocialista egészségügy legfontosabb kérdéseit, de ugyanúgy foglalkozott az orvosmozgalom időszerű problémáival. Különösen élesen bírálta az akkori biztosítási rendszert, orvosainak népellenes beállítottságát s a betegpénztárak meghamisított autonómiáját. Követelései között elöljárt a mezőgazdasági dolgozók betegbiztosításának bevezetése.”

Fábián Dánielnek a falu egészségügyi helyzetével foglalkozó beszámolóját több érdekes hozzászólás követte. „Ekkor indítványozta Jahn Feri – emlékezik Fábián – egy elemző könyv megírását a falu egészségügyi helyzetéről, mindjárt részletezte is a felépítését és a Szocialista Orvosszervezet akcióját a könyv gyors kiadására.” (Krónika emberközelből, 80. old.)

Munkásmozgalom, illegális tevékenység

Jahn Ferenc és felesége 1929-től aktív tagja volt az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának. Részt vettek az 1922-ben létrehozott Nemzetközi Vörös Segély magyarországi szekciójának sokrétű munkájában is. Jahn illegalitásban élőknek nyújtott orvosi segítséget, teremtett kapcsolatot a mozgalom résztvevői között.

Homoki Sándor

… nemcsak én – emlékezett vissza Homoki Sándor –, de sok más illegális vonalon dolgozó kommunista is úgy kerestük fel, mint az illegális párt egyik fontos egyéniségét. Nem mintha ő valaha is célzott volna ilyesmire, de mindenkori informáltsága, irányító szerepe, helyzetmagyarázatai (amelyek mindig helyeseknek bizonyultak) erre önkéntelenül utaltak. Beszéltem Jahn elvtárssal, mondtuk egy-egy ilyen találkozás után, és úgy értettük, jó úton járunk, a párt biztat, segít, ad útmutatást az ő szavain keresztül. (Krónika emberközelből, 178. old.)

dr. Szinetár Ernő

… hallom csendes hangját, látom mérlegelő tekintetét, amint hozzám küldött betege felől érdeklődik, vagy pedig – oly természetesen, mintha a legegyszerűbb dologról volna szó – felkér a földalatti párt számára szükséges munkára. Nem említette, nem nevezte meg ő a pártot még titokban sem. Csak annyit mondott: erre meg arra szükség van, légy szíves… Mégis mindenki tudta, honnan ered a megbízás. Halk szavú volt, és kevés beszédű, gesztusai is halványak, Ha festő volnék, portréjába nem tennék harsány színeket. Pasztell tónusú volt minden, amit csinált… A mi számunkra az ő alakja mérték volt, a kommunista orvos és a humánus kommunista ember szimbóluma. (Krónika emberközelből, 178. old.)

Jahn VS-munkája elvezet az illegális tevékenység mélyebb rétegeihez.

Homoki Sándor

„Tudtam, hogy Jahn elvtárs VS-vonalon közvetlen irányítást kap, mert gyakran történt, hogy amikor az alsó VS-vonalak megszakadtak, Jahn elvtárs összeköttetései révén folyamatosan látta el a délpesti kerületet. Például 1935 elején lebukás folytán a budapesti PB anyagi eszközök nélkül maradt [ami a népelnyomás elleni földalatti szervezést, hivatásos forradalmárok működését, a nyomdai munkát és minden akciót megbénított – J. A.] és egy alacsony fekete, félszemű elvtárs, aki Moszkvából jött, megkért, hogy miután kispesti vagyok, vezessem el őt Jahn Ferenchez, mert ő fogja helyreállítani a megszakadt kapcsolatot. Jahn elvtárs a megbízást teljesítette, s helyreállt az összeköttetés a felső vonallal, és az elvtársak újból részesültek az ellátmányban. Legközelebbi illegális találkozónkon erről tudomást szereztem.

Homoki minden állítását megerősítem – írja Jolsvai Vilmos –, és a következőkkel egészítem ki: a Homoki által említett lebukás pontosan 1935. április 19-én történt, és én voltam az, akit a rendőrség elfogott. Azzal a sovány, fekete hajú elvtárssal, akit mint félszeműt említ, összeköttetésben álltam [ahogy később a Párttörténeti Intézetben megállapították, Johann-nak hívták, nem bukott le, visszatért a Szovjetunióba – J. A.], én képeztem felső kapcsolatát. Időnként ez az elvtárs az én közvetítésemmel találkozott Sebes Pállal, de vele szervezett kapcsolata nem volt. Érthető, hogy az én lebukásom elvágta őt felső kapcsolatától, és neki más útja nem volt Sebes elvtárs felé. Ezzel magyarázható, hogy ő Homokin keresztül Jahn elvtárshoz fordult, mert így remélhette az ellátmány biztosítását az illegalitásban élő kommunisták számára.” (Krónika emberközelből, 182–183. old.)

Hogy a KMP mennyire óvta Jahnt a lebukástól, így erősíti meg Jolsvai Vilmos visszaemlékezése.

Jolsvai Vilmos

Jahn Ferenc elvtársat különböző elvtársakkal való beszélgetésekből már a húszas évek végén is ismertem. Személyes kapcsolatunk azonban csak 1934 tavaszán alakult ki, amikor hozzá mint orvoshoz fordultam. Ebben az időben teljes illegalitásban éltem Budapesten, és nehezen tudtam volna megoldani, hogy rendszeres orvosi kezelésben részesüljek. Címét Homoki Sándortól tudtam meg, aki szintén Kispesten lakott. Jahn elvtárs csak annyit tudott rólam, hogy elvtárs vagyok, kilétemet előtte természetesen nem fedtem fel. Lelkiismeretesen megvizsgált, kiírta a gyógyszereket. Pénzt nem fogadott el. Amikor azután felső kapcsolatom, Sebes Pál megtudta, hogy Jahn Ferencnél jártam, nagyon helytelenítette ezt. Nem lett volna szabad hozzá fordulnom, mondta, mert neki olyan megbízatása van a párttól, hogy személyét maximálisan fedezni kell… Ezután többször nem kerestem fel Jahn elvtársat, de hogy komoly kapcsolata volt a felső pártvezetéssel, azt onnan is láttam, hogy Sebes később is megkérdezte, nem találkoztam-e újból Jahn elvtárssal. A beszédéből úgy vettem ki, hogy Jahn vagy postát kap külföldről, melyet közvetlenül a titkársághoz juttat el, vagy a titkárság leveleinek külföldre juttatását intézi. [Jolsvai Vilmos visszaemlékezésének különös nyomatékot ad az a tény, hogy ő 1933-tól lebukásáig az illegális párt Központi Bizottságának egyik vezetője volt. J. A.] (Krónika emberközelből, 180. old.)

Nákity Gyula

1933 nyarán lebuktam családommal együtt – olvasható Nákity Gyula életrajzában –, ekkor már kapcsolatban álltam Jahn elvtárssal, aki hosszú ideig irányított munkámban. A házkutatásnál VS-bélyegeket találtak nálam, és negyven darab féllegális könyvet. Unokanővérem vállalta magára a rendőrségen a bélyegeket, és így mi kiszabadultunk, de őt úgy megkínozták, hogy utána öngyilkos lett, meg is halt… 1933 őszén a Trunckham gyári sztrájknál megint lebuktam… 1936–1939 között inkább szakszervezeti vonalon dolgoztam, mert Jahn elvtárs nem engedte az illegális pártmunkát, mivel erős megfigyelés alatt voltam. 1939-ben megszerveztem Jahn elvtárs jóváhagyásával a Filtex gyári sztrájkot, amely kb. három hétig tartott… (Krónika emberközelből, 54. old.)

Fazekas Márton

1934 telén a Glauber kocsmában munktársaimmal iddogáltam – emlékezik a későbbi újságíró és rádiókommentátor Fazekas Márton –, behívtak a másik helyiségbe, ahol előttem ismeretlen férfiak kikérdeztek gondjaimról, problémáimról. Éppen elkeseredésemben tértem be a kocsmába, hazamenni nem volt értelme, mert a szállásadónak nem tudtam a lakbért kifizetni. A kilakoltatás fenyegetett. Kaptam húsz pengőt. Így kezdődött ismeretségem Jahn Ferenccel.

A továbbiakban ő sokat foglalkozott velem. Alaposan kikérdezett (rendelőjében is) a Gránit gyári viszonyokról, a munkások hangulatáról, nézeteiről. Különféle megbízásokat adott: megnevezett munkásokat hozzak be a Gránit gyárba, és ismeretségeimen keresztül más (textil) gyárakba is. Mint utólag kiderült, ezek börtönből szabadult kommunisták voltak, akik után a rendőrség később szimatolt az üzemben. Arra is felkért, hogy „önhibájukon kívül állástalanná vált dolgozók megsegítésére” pénzt gyűjtsek az üzemben. Az íveken szereplő összegekért VS-bélyegeket kaptam, amelyeket megsemmisítettem. Jahn elvtárs rendszerint nem nevezte nevén a dolgokat, az ember mégis megértette szavainak, tetteinek, kérés formájában közölt utasításainak célját, értelmét. Nemcsak ezekből, és nővérem, Fehér Lászlóné megnyilvánulásaiból tudtam, hogy Jahn elvtárs a kommunista pártnak dolgozik, de ez benne volt a köztudatban, pedig nem hangzott ott el egy szó sem a VS-ről, sem a párt neve, mégis mindenki tudta, hogy ő az illegális kommunista párt megbízottja, a kommunista orvos, és lett légyen bármi messze valaki a politikai tisztánlátástól, sokan az ő személyén keresztül kezdtek szimpatizálni azzal a párttal, amelynek ilyen képviselői vannak. De legtöbben nem is sejtették, hogy amikor rajongásig szeretett doktorukra hallgatnak, rajta keresztül a kommunista párt érleli öntudatukat és magatartásukat. (Krónika emberközelből, 57-58. old.)

Otthonosan járt a düledező vályogviskókban is – emlékezik vissza Fazekas Márton –, a hevenyészve összetákolt deszkabódékban, a kilakoltatottak tűzhelye mellett, az Oncsa-telep házai között, a gyárak környékén. (Krónika emberközelből, 43. old.)

Végtelen emberszeretetében arra is volt gondja – emlékezett vissza Fazekas Márton –, hogy senki ne érezze magát lekötelezve az ingyenes kezelésért. Többször voltam szemtanúja, hogy az utcán megállították munkásbetegei: „Jaj, drága doktor úr, már annyival tartozom, de most csak ennyim van...” és ötven fillért csúsztatott a kezébe. Jahn elvtárs nem mondta: „Ugyan, jó asszony, tartsa csak meg.” Eltette az aprópénzt. „Megsérteném, ha nem fogadnám el” – mondta, amikor továbbmentünk. (Krónika emberközelből, 44. old.)

A konspiráció mikéntjeibe enged bepillantást a Fazekas Márton felidézte epizód is: Egy vasárnap délelőtt meglátogatta édesanyámat Jahn elvtárs, és közölte, hogy két orvossal konzíliumot kell tartania. – Annyira súlyos? – rémültem meg, de ő megnyugtatott, csak menjek a kapuhoz [a Szegfű utcai sarokházi pékségnek hátsó kijárata is volt – J. A.], s jelezzem, ha valaki be akarna jönni, kivéve a két orvost, akik egyből ott is termettek. Nem voltak kispestiek, silány öltözetük sem vallott orvosra. Belesve láttam, amint körülülték a konyhaasztalt. Jó idő múlva az idegen férfiak külön-külön távoztak a hátsó kijáraton, majd Jahn elvtárs is elment egy néma kézszorítással (pedig akkor már bizalmas viszonyban voltunk). Kétségtelenül olyanokkal folyt le itt egy illegális találkozó, akik még az orvosi rendelőbe sem tehették be a lábukat, ahova pedig a harmincas évek elején boldog-boldogtalan feltűnés nélkül járhatott. (Krónika emberközelből, 179–180. old.)

Takács Imre

Sokszor megkért engem, aki itt őslakos voltam – írja a pestlőrinci beszkártos Takács Imre –, kísérjem el éjjel a kispesti temetőn túl élő betegeihez, mint sejtettem, illegalitásban rejtőzködőkhöz is. (Krónika emberközelből, 42. old.)

Nagy betegen szolgáltam a rázós villamoson – beszélte Takács Imre –, de az OTI-tól semmi segítséget nem kaptam. Jahn elvtárs megröntgeneztetett a Zsidókórházban Wald Bélával, és kiderült a súlyos gyomorfekélyem, amivel meg is operáltatott. (Krónika emberközelből, 43. old.)

Tatár Aladár

1930-ban a Richter Gyógyszergyárban voltam kerékpáros kifutó – emlékezik a kispesti Tatár Aladár. – Rengeteg gyógyszert, a legdrágábbakat is vittem Jahn elvtársnak, aki a bebörtönzötteknek, de sok más rászorulónak is szétosztotta. (Krónika emberközelből, 43. old.)

Harmati Sándor

Nagy hálával és tisztelettel gondolok Jahn elvtársra, akinek köszönhetem, hogy kommunistává nevelődtem. (Krónika emberközelből, 179. old.)

Minthogy a legféktelenebb uszítás a Szovjetunióra zúdult, a szocializmus igazságait éppen a megvalósításán fáradozó szovjet rendszer eredményein kellett ismertetni. A kommunista irányítású legális elméleti folyóiratban, a Társadalmi Szemlében Jahn egyik átfogó tanulmánya, „A szovjet egészségügy tizenöt éve” megtorlással fenyegette magát a folyóiratot is, ezért dr. Jánosi Ferenc álnéven jelent meg 1933 februárjában. A rendőrség elérkezettnek látta az időt a folyóirat végleges betiltására, irodájukból hurcolták el márciusban a szerkesztőket. Természetesnek vettük, hogy a cikk igazi szerzője leülje a magáét. Csakhogy jött egy meglepő fordulat. Felsőbb pártutasítás: Jahn Ferenc nem állhat bíróság elé, még egy sajtóperben sem. „Lefeketedése” veszélyeztette, lehetetlenné tette volna mind ez ideig elvbarátai által is csak sejtett sokfelé ágazó illegális tevékenységét. Végül is egy lelkes ifjúmunkás, Erdős József vállalta önként a szerzőséget. A „szerző” négy hónapot ült le a cikkért a Gyűjtőfogházban.